A hiba, amelyet nem szabad (na) elkövetni
2014. július 22. írta: marketingnewbie

A hiba, amelyet nem szabad (na) elkövetni

Idegőrlő tud lenni az álláskeresés. Az ember az önbecsülését is elveszítheti egy hosszabb sikertelen folyamat során, ha hagyja.

dontdoit.jpg

Igazából nem történik más, csak annyi, hogy jönnek a sikertelen interjúk sorozatban és az ember önbizalmát bombázzák. Ebből pedig egyenesen következik az, hogy az önértékelés szépen lassan fals információk alapján alá lesz aknázva. Ilyenkor pedig már csak egy valaki kell, aki rálép és beindítja a pusztítást. Ez az ember lehet egy HR-es, egy igazgató… igazából bárki és még csak nem is kell tudnia róla.

Ezért nem szabad eljutni idáig. Ez kicsit olyan, mint amikor egy nő nem kap visszajelzéseket a pasiktól és elkezdi magát csúnyának, kevésnek érezni, holott sokáig teljesen biztos volt önmagában, az értékeiben. Mi történik? Elkezdi saját magát látni, de nem saját maga által, hanem a kívülállók szemével. Az álláskereső is ezt csinálja. Elkezdi a külső események (interjúk, kudarcok stb..) alapján definiálni saját magát és ez egyenes út a katasztrófához.

Mert beindul a folyamat és egy magában nem biztos ember hogyan is lehetne szimpatikus egy kiválasztás során?

Mi a megoldás?

Erre sokan mondhatnák a példánál maradva. Hát egyszerű! A nő összekapja magát, mondjuk lefogy, szebb ruhákat vesz és amint megkapja a férfiak bókjait, helyreáll benne a béke. A-a. Ez egy hatalmas és nagyon veszélyes lufi, amelyet a világon egyre többen fújnak, amelyik, amikor kidurran akkorát csattan az arcon, hogy egy életre megmarad a nyoma. Persze ezek nem rossz dolgok, de ha nincs megtámogatva személyes fejlődéssel, akkor semmit sem ér.

Mert a visszajelzésen alapuló önigazolás nagyon veszélyes. Igazából kicsit olyan, mint az antidepresszáns a pánikbetegeknek. A tünetet megszünteti, az okot nem. Amint elveszik a gyógyszert a betegtől, visszatérnek a problémák, ahogyan a bókok elmaradása is ugyanezt okozza.

Ezért máshonnan kell megközelíteni a kérdést. Önmagunkat kell erősíteni folyamatosan. Amikor úgy érezzük, hogy kicsit elgyengülünk elő a papírt és írjuk le, hogy milyen erősségeink vannak. Azt is írjuk le, hogy milyen értékes munkatárs voltunk az előző munkahelyeinken.Vessük papírra céljainkat! Mondjuk azt, hogy mit szeretnénk 1-3-5 éven belül elérni. Az, amit leírunk, sokkal jobban megmarad a gondolatainkban ezért többet is vagyunk hajlandóak tenni érte. Nagyon fontos, hogy ne csak a célt lássuk, hanem magát az utat is és tudjunk örülni a részsikereknek is. Mert így tudjuk fenntartani a motivációnkat. Azzal, hogy észrevesszük az apró fejlődést, üzeneteket küldünk az agy felé, méghozzá pozitívakat. Amelyek alapján tudni fogja, hogy jó úton haladunk és még több katonát küld harcba célunk elérése érdekében,

Az is segít, ha beszélünk olyan emberekkel, akik benne voltak ebben a sötét alagútban, de nem csak meglátták, hanem már kinn vannak a világosságban. Belőlük is rengeteg energiát meríthetünk. Járjunk el edzeni, az nem csak a testet, de a jellemet is erősíti. S természetesen fejlesszük magunkat orrvérzésig, mert ebben a világban, aki ezt nem teszi, az lemarad, végérvényesen.

A bejegyzés trackback címe:

https://marketingnewbie.blog.hu/api/trackback/id/tr676534325

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása