Elfáradtam. Túltoltam az életem 2014-ben, és ez most mutatkozott meg az év elején. Többen is figyelmeztettek, hogy túl sokat dolgozom, túl sok dolgot csinálok egyszerre, de nem hallgattam rájuk.  Nyílván vitt előre a szívem, de az előző fél hónapban volt idő egy kicsit átgondolni a dolgokat, és sok minden a helyére került. Nem volt könnyű, mert bizony néhány dologban ellent kellett mondanom korábbi önmagammal. Viszont eljutottam arra az öntudatosság-szintre, hogy már nem félek változtatni azonnal, ha úgy látom, hogy az a jobb irány.

Hamarosan a motivator.ma-ra is fel fog kerülni ennek az anyagnak egy módosított verziója, de mivel az én életemre is hatással van ez a jelenség, a személyes blogomban is helyet szorítok neki.  Ez pedig nem más, mint hogy… a motivációs videók, a gyors haladást segítő cikkek, felfogás, életszemlélet akár kontraproduktívak is lehetnek.

Eleinte mindennél többet érnek

Amikor ott vagy valahol nagyon mélyen a béka feneke alatt, nem tudod, hogy merre menj, csak ülsz a babérjaidon és várod a csodát... ezek a videók, cikkek tökéletesek arra, hogy megemeljék rövidtávon úgy az energiaszintedet, hogy belevágj a történetbe.

Velem is ez történt. Kellett valami, ami elég erőt ad ahhoz, hogy újrakezdjem az életem a nulláról. Van olyan az ember életében, hogy magától nem tud felállni a padlóról, egyedül a pofon mérete határozza ezt meg. Vagy van egy álmod, de még pont nem mersz belevágni valamiért. Persze a barátok ott lehetnek melletted, de igazából ezt magadban kell rendezni. És ezek a cikkek, videók pontosan erre jók. Rápörgetik a gondolataidat arra, hogy ne agyalj folyamatosan, hanem kezd el felépíteni magad, cselekedj, egyszerűen csak kezdd el!

Viszont mi történik akkor, amikor 200 km/h-ról visszalassítanál egy kicsivel utazótempó fölé, mondjuk 140 km/h-ra? Vagy esetleg meg is állnál néha?

Azonnal bekapcsol a vészjelző, hogy hohó… nem ezt sugallja neked a sok-sok motivációs videó,  a cikkek, agytágítások,  hiszen azok arról szólnak, hogy mi a sikeres ember 10, 21, 88, 234 sikere szokása! És, hogy úristen te ezekből csak néhánnyal rendelkezel! És, hogy táblázd be minden perced, és hogy amúgy is nem fogsz ott tartani, ahol szeretnél…

Fogadd meg a tanácsom, és nagyívben tegyél rá.

Később akár stresszt is generálhatnak

Miért mondom ezt? Azért mert az ember nem tud huzamosabb ideig 200 km/h-val száguldozni az autóval anélkül, hogy egyszer csak ne csússzon ki, ne ütközzön, vagy rosszabb esetben ne menjen bele egy másik, amúgy vétlen, megfontoltabb autósba. A lényeg, hogy nem lehet megúszni hosszú távon a sokszor nagyon komoly sérülést. Viszont a motivációs anyagok pont erre sarkallnak, hogy nehogy lassítani merj. Na ezért mondom azt, hogy hosszú távon felejtsd el őket! Mert a túl gyors változás az elmédben olyan folyamatokat generálhat, amelyet egy szóval jellemezhetünk: blokk

Ezért ne aggódj,  az a tempó, amelyben lassítás után haladsz, az még mindig bőven az átlag felett van, viszont ennél a sebességnél aránylag könnyen úton tudod tartani azt a bizonyos járgányt.

És mondok egy még szemléletesebb példát. Tolhatod te neki 200-zal hosszú távon is, de egyre inkább lankad majd a figyelmed, nem tudsz már fókuszálni és egyszer csak karambolozol. És akkor mi történik? Jön az autómentő, mehetsz a szervizbe, és ki tudja, mikor leszel újra menetkész.

És most képzeld el azt, hogy, hogy ez az éned állva hagyja a 140 km/h-val haladót, és most azt, hogy mégis a lassabb ér sokkal hamarabb célba, ráadásul úgy, hogy néha meg is állt kinyújtóztatni a lábát, és közben nem törte össze magát hatszor.

Melyiket választanád?

Van még egy nagyon fontos szempont, amit sehol nem látok kiemelve, de megemlítve se nagyon.  Nem minden személyiségtípus „profiljába” illik bele ez a fajta sebesség, még rövidtávon sem! Nekem könnyű, idealista vagyok, nagyon gyorsan felpörgök maximumra, és rövidtávon gond nélkül száguldok. Igen, de mi van azzal, akit olyan személyiségjegyek jellemeznek, amelyek nem passzolnak a mai trenddel, a száguldással össze? Na, számára, egyenes káros lehet ez az irány. Viszont az ő torkán is mindenféle mérlegelés nélkül tolnák le ezt a történetet. És ő is mit lát? Mindenki elszáguld mellette, és hatalmába keríti a pánik, hogy úristen lemarad teljesen.

Ezért megpróbál esetleg ő is feljebb kapcsolni, és tudjuk, hogy mi történik azzal a motorral, amelyiket nagyobb terhelés alá rakunk, mint amennyit elbír…

Ez számít, semmi más

Na, én erre jöttem rá 2015 első fél hónapjában. Hogy itt az ideje, egy kicsit rálépni a fékre, és nem hogy növelni kell a tempót, hanem meg kell találni azt a sebességet, amely hosszú távon biztos, aránylag meghibásodás-mentes haladást tesz lehetővé. Én az utolsó utáni pillanatban léptem rá a fékre.